Diploma

Fotó: iksz diák felvétele rólam egy moziban
Ez a blogbejegyzés lesz a diplomamunkám, ezt bővítem folyamatosan. Mindig ott fogok tartani, amit az alábbiakban fogsz látni. Tehát ehhez lehet a kommenteket írni!

Cél: Az Tresó Ifjúsági Klub(ért Alapítvány) Világegyetemén diplomamunka készítése, amit elfogadhatnának az ELTE Társadalomtudományi Karán (szociális munka, szociológia, társadalmi tanulmányok képzéseken) -, valamint a diplomamunka készítése közben valamennyi tárgyi feltételnek igyekszem megfelelni, felvenni magamnak.

Minden ismerősömet kérem, hogy segítsen (egyfajta mentorként) megírni a diplomamunkámat, amit ebben a cikkben írok és a kommentekben küldhettek segítséget. (Szociológiai - pszichológiai téma)

Terjedelem: szerinted mennyinek kell lenni?

Köszönetnyilvánítás
Már most az elején szeretnénk mindenkinek köszönetet mondani, amiért segítenek a diplomamunkám megírásában és egy korábbi fogadalmam (diplomát szerezni) megvalósulásában. Ezúton köszönöm, hogy a nevelőszüleim nem akármilyen lehetőséget adtak nekem az életemben, amit ugyan nem én választottam és kértem, de én szeretném leélni annak nehézségeivel együtt. A második szüleimnek - akiket szüleimnek fogok hívni a diplomamunkában hálából - köszönöm azt is, hogy a nehézségek ellenére és az elénk állított akadályok ellenére is jó kapcsolatban lehetünk ennyi idő után is. Továbbá köszönet illeti a barátaimat (Behán Tamás stb.) és tanáraimat, oktatóimat, akik "embert" faragtak belőlem. 

Téma: Tresó Kálmán (egy teljes árva) és a lehetőségek világa

Témaválasztás: Olyan témát akartam választani, amit tényleg szeretek és az életemről, illetve a lehetőségekről szól. A diplomamunkám megírása során minél több lehetőséget szeretnék megismerni és azokat felhasználni egy igazán színvonalas, szakmai munkába ágyazva. Célom, hogy ne csak egy önéletrajzi munka legyen, hanem szakmai szempontból is nyújtson segítséget bárkinek, akinek ez hasznos lehet. Ennek érdekében az általam alapított Világegyetem keretében bárkinek a segítségét is igyekszem igénybevenni. Ez egy megosztásos életrajzi diplomamunka lesz, ami olvasmányosan magávalragadó és hiteles lehet. Szeretném megmutatni magamnak, hogy megértem arra, hogy komoly munkát tegyek le a (virtuális valóság) asztalra. A diplomamunkámat később felajánlom a civil szervezetünk adománygyűjtésére, hogy azzal a jövő generációjának lehetőségeit segítsük, illetve azokat a fiatalokat, aki hasonlóan hátrányos helyezetűek, mint amilyen voltam gyerekkoromban. A diplomamunkám nagy segítségemre lehet abban is, hogy véglegesen feldolgozzam a múltamat és valóban a jövőmre koncentrálhassak.

(Most annak nézek majd utánna, hogy pontosan mik kellenek a diplomamunkához. Ha valami hiányzik, vagy Te máshogy írnád, akkor írj! Köszi.)

Ajánlj további irodalmat, vagy cikkekett!
1. Tóth Mihály - facebook marketing - útmutató a közösségi marketinghez
2. Tánczos Judit - Eredményes tanulási technikák
3. Rimaszombati Károly - Angol nyelvtan 222 pontban
folytatom

Segíts közvéleménykutatásban!
(hamarosan megadom a témát hozzá)

Amikről szívesen írnék

1. Gyerekkorom egy teljes árvaként

A gyerekkorra való visszaemlékezésben leginkább az időutazás a múltban tud segíteni, mert elég sok mindent már elfelejtettem, illetve nem jut eszembe. Ezért egyfajta analízist folytatok, hogy olyan emlékek is előjöjjenek, amik már nem annyira erősek. Ehhez kihasználom a mély nyomokat hagyott emélékeket és fotókat, illetve a szüleimmel, családtagjaimmal is intenzíven kommunikálok a múltról.


2. Elindultam a nagyvilágban
3. Iskolaválasztás, iskolai végzettségek

4. Családi állapot

Amikor a dimlomamunkámat írom, akkor még mindig nőtlen vagyok, aminek több oka is van, de azokra fényderül majd. Egyenlőre nem tervezem a családalapítást, mert sokkal fontosabb dolgokat szeretnék előbb elérni. A családalapítás most mindenképpen gátolna elérni a hosszútávú céljaimat.

A jövőben mindenképpen szeretnék majd saját családot, de sokkal megfontoltabb vagyok a saját sorsomból kifolyólag. Felelőtlenül nem fogok gyereket csinálni. A szexnél fontosnak tartom a védekezést, mert nem az államnak szeretnék gyerekeket.

5. Lakáshelyzetem

A diplomaírás közben nem rendelkezek lakással, de korábban volt, mert még gyerekként a nevelőszüleim segítségével hozzájuthattam egy 62 nm 1 nagy és 2 kisszobás hatvani belvárosi lakáshoz az összegyűjtött ellátásaimból.

6. A Tresó Ifjúsági Klub

A Tresó Ifjúsági Klub ötlete válasz, egy lehetőség volt arra, hogy megtaláljam a helyemet a világban és valóban olyan dologgal foglalkozzak, amiért van értelme felkelnem. Nem szabad elmennei amellett sem, hogy társas lényként rá kellett jönnöm arra a nagy igazságra, hogy sokminden az életben nem megy egyedül, illetve arra, hogy én hiába képzem magamat azzal önmagában nem sokra megyek, ha közben meg nem értenek meg. Így mindenképpen társakra kellett találnom, így folyamatosan alakítottam ki az ifjúsági szervezetet.

A Klub Hatvanban 2004 szeptember 1-től van, mert ekkor kötöttem bérleti szerződést (árvaellátásból) irodabérletre egy korábbi gimnázium épületében. A működés azonban nem hozott sok sikert, így tovább kellett állnom. Arra mindenképpen jó volt, hogy elindultam és megértettem bizonyos dolgokat.

7. Az álmomról, jövőképemről

Az álmaim és jövőképem folyamatosan alakul egyik napról a másikra. Az élet folytatásának elvét szem előtt tartva és a fenntarthatóságot mindenképpen olyan életet szeretnék magamra, ami jellemzi az életvitelemet és a lehetőségekről szól. Magas életminőségen akarok élni, amiben a (vállalkozási) lehetőségek lehetnek segítségemre, illetve a múltban létrehozott ifjúsági szervezetem.

Az időutazás lehet az egyik legnagyobb segítségemre, hogy jobban tisztában legyek magammal, ismerjem önmagamat, a körülményeimet és a lehetőségeket. Hiszek abban, hogy akinek vannak céljai (bakancslistája), az elérhet sokmindent. Az ifjúsági szervezetem jelmondata jól tükrözi ezt, miszerint "Minden álmunk valóra válhat, ha van elég bátorságunk a nyomukba eredni!" (Walt Disney)

Sikeres vállalkozónak, többgyerekes, családos, gazdag (pl. vagyon, lakhatás, suli, munka, hobbi, kapcsolatok, önmegvalósítás stb.) családapának képzelem el a jövőmet. Ehhez azonban sokat kell még tennem. A jelenlegi diplomamunkám ezt segítheti.

8. A lehetőségekről
9. A családomról, barátaimról, ismerőseimről
10. A párkapcsolatomról

11. A politikia nézetemről

Talán szerencsés vagyok, hogy van az ifjúsági szervezetem és emiatt nem foglalkozok politizálással. A politika viszont nagyon is érdekel, de mint lehetőség. Már gyerekkoromban mondogattam a szüleimnek, hogy felnőttként miniszterelnök szeretnék lenni és ez sokáig kitartott az életemben. Mára ez már megváltozott, talán pont a klub miatt. Sokkal jobban érdekel az, hogy milyen lehetőségeket hordoz a politikai és kik, hogyan képviselik azokat. Egyébként az Egyetemem elvesztése miatt is jobban tartok lehetőségektől, mert nem feltétlenül értek egyett vele, illetve számos olyan esettel találkoztam, találkozok, amikkel nem tudok egyetérteni és nem tartom korrektnek.

Senkinek nem szoktam (még családban sem) elmondani, hogy melyik pártra szavazok, pedig a választásokon való részvételt a demokrácia miatt fontosnak tartom - akár az én szavazatomon is múlhat a jövőnk elgondolás miatt. Az más kérdés,  hogy sokszor a választék nem megfelelő, így eszem, amit kapok.

12. A vallási beállítódásomról

A nevelőszüleimnek köszönhetően Újhatvanban a Plébánián a többi nevelt testvéremmel keresztelkedhettem meg és elsőáldoztam. Gyerekként sokat jártam templomban és még adventi játékban is részt vettem.

Az idő előrehaladtával azonban sokminden megváltozott. Sokat foglalkoztam az Isten fogalmával és úgy általában más vallásokkal, aztán egy idő után már nem annyira fogott meg, mert a legnehezebb időszakomban (a belső életemet tekintve) magamra maradtam.

Jelenleg van hitem, de nem vagyok nagyon vallásos, aki rendszeren templomba jár. Azonban a lehetőséget nem tartom rossznak, de vannak azokkal kapcsolatosan rosszérzéseim. Amikor valakivel a vallásokról beszélgetek, akkor mindig először tisztázzuk az Isten fogalmát, mert abban lehetnek eltérések és akkor már nem ugyanarról beszélünk és inkább félreértések lehetnek.

13. Világjáró vagyok

A megfogalmazott életfilozófiámból adódóan, miszerint: Ismerd meg a valós világot, és élj a lehetőségekkel! (határokat betartva) - nagyon szeretek utazni és megismerni, felfedezni új dolgokat.

Fiatal felnőttként, amikor elkerültem Hatvanból (Egerből - gyermek-, és ifjúságvédelmi ügyintéző képzés) tettem magamnak egy fogadalmat, hogy addig nem megyek külföldre, amig nem ismerem meg a Hazámat. Így kb. három éven keresztül jártam Magyarországot (90%-os árva utazási kedvezménnyel) és ismerkedtem meg valamennyi 10.000 fősnél nagyobb településekkel, illetve kisebbekkel is, ahol elhaladtam. Bevallom, hogy nagy büszkességgel tölt el, hogy hoztam az életemben egy ilyen fontos döntést és sikerrel megvalósítottam. Nagyon nagy élmény volt megérkezni egy-egy új helyre, amit korábban még nem ismertem. Minden helynek megvolt a maga varázsa és nem is nagyon tudtam és tudnék választani kedvencet, mert mindegyik valamiért maradandó emléket adott. A fogadalmat egy sítábor azért mégis megakasztotta, de az a legkevesebb, mert Szlovákiába mentünk ki a sulival.

Miután a Hazámat sikerrel megismerhettem - a teljesség igénye nélkül - akkor már nyogodtabb szívvel indulhattam el külföldre. Volt amikor ismerősöm szervezésben az egyetemről kultúrális utazások során. Másrészről munkával kapcsolatosan (Skócia, Ciprus, folyamihajó, óceánjárók stb.).

14. A deviáns viselkedéseimről

A szüleim elvesztése nagyon sokáig kínzott és gátolt a személyiségfejlődésemben - vagy éppen segített -, mert hosszú időnek kellett eltelnie, amíg sokmindent elfogadtam, megértettem és megbocsátottam. Ez azért nem mindig ment zökkenőmentesen. Leginkább a fiatalkori öngyilkossági kísérletek az érettségi előtt. Erről egy tévéműsorban is beszéltem, így legalább kevésbé érzem azt, hogy visszaéljenek vele.

A deviáns viselkedéseim minden esetben indokoltak voltak és okkal történtek. Az egyik legfontosabb dolognak azt látom, hogy nem kommunikáltam a belső életemről (több okból) a nevelőszüleimmel, amitől őrlődtem és magamnak beszéltem be sokszor valótlan dolgokat. Kis problémákat nagyítottam fel, amitől kisebb elmezavar gyötört. A filozófiával és pszichológiával való foglalkozás segített az önismeretben, illetve abban, hogy szépen lassan helyére tettem az életemet, a gondolataimat. Így megfogalmaztam az életfilozófiámat: Ismerd meg a valós világot, és élj a lehető legmagasabb életszínovanlon!, majd ez később módosult a maira, miszerint Ismered meg a valós világot, és élj a lehetőségekkel! (határokat betartva);
az életcéljaimat, így
1. Barátokat szerezni a világon mindenhonnan
2. Önmegvalósítás - azt csináljam, amit szeretek, illetve fejlődjek
3. Lehetőségekkel foglalkozni, mert sok olyan dolog létezhet a világban, amiről nem tudhatok és attól a sorsom is megváltozhat

Ezekután már sokkal egyenesebb útra került az életem, mert az ifjúsági klub létrehozásával már egy idővonalra állíthattam az életemet és sokkal több sikert érhettem el, ha az időutazással valaki végigmenne az életemen és összehasonlítaná mások életével (ez persze azért nem ilyen egyértelmű).

Egy újabb nehézséget és traumát a diplomám lehetőségének az elvesztése jelentette, amikor kibuktam az egyetemről, ahova 10 éven keresztül jártam. Leginkább azért bántott, mert fogadalomból mentem arra a szakra tudatos választással. Mivel meg akartam mutatni, hogy teljes árvaként felsőfokú tanulmányokat folytathatok és diplomához juthatok. Azonban a másik oldalról meg örültem is, mert így nem kellett már tovább azon gondolkodni, hogy ennyi idő után hogy hagyhatnám ott, amihez fogadalmam volt és ennyi ideig kitartottam. Az idő és az Egyetem megoldotta.

15. Kibuktam az Budapesti Corvinus Egyetemről 10 év után

10 év után 2015-ben megszűnt a hallgatói jogviszonyom a Budapesti Corivinus Egyetemen, aminek nem annyira örültem és nagyon kibuktam miatta. Ezért válaszul a Tresó Ifjúsági Klub(ért Alapítvány) Világegyetemét hoztam létre, ahol most a jelenlegi diplomamunkámat is írom. Szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó, most ebben az esetben ez, egyébként lehet, hogy eszembe se jutott volna létrehozni a virtuális egyetemet, ahol ráadásul igazgató lettem. Nem annyira érdekel, hogy mit szólnak hozzá, mert ez egy kárpótlás számomra a hosszú eltöltött idő után.

A Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Karán tanultam hosszú ideig. Bizonyos tárgyakkal megcsúsztam már a kezdetekben (pl. matek, géptan stb.), amikkel utánna nem is foglalkoztam addig, amig el nem jutottam a diplomamunka választásig. Mivel már szakirányt választottam (állatitermék technológia), így szinte az alapképzésben sokiáig eljutottam, amiről az indexemből lehet bővebb infókat szerezni. A szakirányomnak köszönhetően a diplomamunkámat savóval kapcsolatosan termékfejlesztés témában írtam volna, amihez már konkrét lépéseket tettem.

16. Félárvaként voltam 11 évig nyilvántartva a Nyugdíjfolyósítónál (tévedésből?)

Teljesen megdöbbentem azon, amikor iskolába igazolást kellett kérnem a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságról - éveken keresztül sem vette észre senki -, hogy teljes árva vagyok. Hidegzuhany volt, amikor felhívták a figyelmemet az igazolás félárvaságról szóló hivatalos részére. Hoppá! Ezután annak igyekeztem utánnajárni, hogy ilyenkor az ellátást 11 évre visszamenőleg hogyan tudtam volna megkapni. Sehogy, mert az akkori jogszabályok szerint csak visszamenőlegesen félévet tudtak fizetni. Ezzel az esettel kapcsolatosan az akkor illetékes minisztert is felkerestem.

17. Időutazás (online fotókiállítással)

A diplomamunkám színesebbé tétele érdekében élményutazástba kezdtem időutazással a múlban, amit fotókiállításban lehet megtekinteni http://idoutazas1.blogspot.hu/p/idoutazo.html címen, illet egy fotókiadvány mellékletben. A idővonalra elhelyezett fotók sorrendjében lehetnek hibák, amiket a dolgozatírás közben is folyamatosan figyelemmel kísérek. 

TE mire lennél kíváncsi?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése