Már márciusban elkezdem törleszteni a tartozásaimat

Nem szeretnék tartozni senkinek, aki segített a nehéz időszakomban. Sajnos nem tudtam elérni az álmomat, azonban már márciusban elkezdem kiegyenlíteni a tartozásaimat, ami jelentős. 

Önző és irígy magyar vagyok, aki leginkább magával foglalkozik

Fotó: önkéntes felvétele rólam céltudatos időszakomban
Csak magammal foglalkozom és másokra képtelen vagyok odafigyelni!? Ki más tegye azt, ha még magam sem vagyok hajlandó és képes rá. Akkor már csak elveszett, zombi lehetek. Ha szembenézek önmgammal, akkor biztosan van két olyan tulajdonságom, ami nem jó vs. rossz, de létezik. Ezek az önzés és az irígység, amiknek szerepük van az életemben. Az önzés segíthet abban, hogy önállóan élhessek, amíg az irígység ösztönöz arra, hogy követhessem a sikereseket. Nincs ezzel baj - inkább csak a mértéket kell megtalálni és megtartani!

Új célja, küldetése lehet a Tresó Ifjúsági Klubnak a jövőben

Döntöttem! - Nem lesz könnyű (de kifogások lehetnek). 
A jövőben a Tresó Ifjúsági Klub új értelmet, célokat és küldetést kaphat. Így a küldetése az lesz, hogy rendbe tegye és fenntarthatóvá tegye az életemet - a klubtagok segítségével -. Ha nekem rendben lesz az életem, akkor utánna másoknak is segíthetek, illetve a közösség, amit közös célok vezérelhetnek. Ezért az ifjúsági szervezet értelme már abban is meg fog mutatkozni, hogy megmenthet legalább egy életet és létezést támogatja a lehetőségek megismerésével és kihasználásával az önmegvalósítás révén, kapcsolatokon keresztül. Akik ebben partnerek, azok csatlakozására számítok a jövőben. Azonban szekták, fejmosók, kihasználók, rosszakarók támogatására nem számítok. Az biztos, hogy sok dolgon kell majd változtatnom, hogy talpraálljak. A balesetem óta a lábam helyrejött - bár engem nem kérdezett erről.
Most egyenlőre nagyon furcsán érzem magamat és lehetetlen küldetésnek, de milyen jobb lehetőségem lehetne az életemben, ha úgysem tudok meghalni. Az időutazásaim (a múlt pozitívumainak felidézése, a hibákból való tanulás - a jelenben való pozitív hozzáállás, anyagi függetlenségre való törekvés - a jövővel való foglalkozás - önismerettel, jövőkutatással stb.) segíthetnek a céljaim elérésében

Időutazás a pénz függőségében és a lehetőségek labirintusában

Nem értem, hogy miért alakul úgy az életem, ahogyan. Aztán, amikor időutazásom során a pénz függőségére lelek a lehetőségek labirintusában, akkor már sokkal közelebb vagyok az igazsághoz ideát. Nem nehéz belátni, hogy a pénz milyen függőséget alakít ki és mennyire meghatározza az életünket vs. életkedvünket és ezáltal mennyire képes behatárolni a lehetőségeinket (pl. szabadságunkat, movitációnkat, létezésünket, gondolkozásunkat stb.). 

Lenni, vagy nem lenni: az itt a kérdés ...

Amikor megszűlettem, akkor nem dönthettem a születésemről, ezért az élet olyan lehetőséget biztosít a számomra, amivel viszont magam is meghatározhatom a sorsomat. Mivel az életben a lehetőségek - korlátosak - nem mindig megfelelően számunkra, ezért könnyen jöhet a kérdés, hogy ki és miért kötelezhet minket az élet mellett. Mielőtt azonban nagyon negatív irányt vennék, azelőtt inkább azon gondolkozom, hogy miképpen lehetne ezt a kérdést pozitívan tárgyalni és meglátni azokat a lehetőséget a világon, amitől nem azzal kell foglalkozni, hogy fel kelljen adni valamit, amihez nincs kedvünk (motiváció, anyagiak stb.). Korábban úgy fogalmaztam meg az élethez való hozzáállásomat, hogy élni nem kötelező, de akkor miért ne éljek (a lehetőségekkel).
Nem lenne szabad kérdésnek lenni, hogy: lenni, vagy nem lenni. Ki vagy kik a felelősek azért, hogy egy ilyen kérdés komolyan felmerüljön valakiben?!

A Tresó Ifjúsági Klub marad, az Alapítvány megszűnhet a jövőben

Heteken belül eldőlhet a Tresó Ifjúsági Klubért Alapítvány sorsa. Azt biztosan tudom, hogy a Klubot nem szeretném a jövőben sem megszűntetni. Az egyik olyan lehetőség az életemben, ami értelmet ad neki még a nehéz időszakomban is. A blogon keresztül is kiírhatom magamból a bánatomat, a kívánságaimat stb. Az biztos, hogy nekem ez fontos, mert segíthet a könnyű és nehéz helyzetekben is - mivel egyfajta mankót jelent számomra. A jelenben is - akármennyire el vagyok sokszor keseredve -, azért van valamihez nyúlnom, ami szinte gyerekkorom óta kísér és velem van jóban rosszban.

A Tresó Ifjúsági Klub nem egyszerűen csak rólam szól, de sokminden hozzámköthető azon keresztül. Az idővonalon keresztül látható, hogy mennyi lehetőséget, önmegvalósítást (önkénteskedést, munkát, hobbit), kapcsolatot (nem) köszönhetek neki. 

Mennyire csak magunkra számíthatunk a világon!?

Azért reggelente felébredek, akkor azt látom magamkörül, hogy sok dolog már nem olyan mint korábban volt. Ami könnyű volt a múltban, az most sokkal nehezebb a jelenben és feltehetően a jövőben is. A tükrön keresztül látva magamat jut eszembe, hogy mennyire csak magunkra számíthatunk magunkra a világon. De ezt nem csak az elmúlt időszakban érzem - már teljes árvaságom miatt gyerekként is rájöttem, ezért is volt szükség létrehozni az ifjúsági klubot -. Éredemes foglalkozni ezzel, mert valszeg nem vagyok egyedül ezzel a lehetőséggel. Kíváncsi lennék, hogy hányan érzik boldognak magukat, amikor a tükör előtt naponta egyszerűen (őszintén) csak megkérdezik maguktól, hogy boldognak érzik magukat. 

Bebizonyosodott, hogy miképpen hagyják cserben az emberek egymást

Az esetem ragyogó példája annak, hogy miképpen hagyják elveszni az embert a korábbi ismerősei, barátai, családtagjai. Ha ezzel bárkit is megsértek, akkor ezzel inkább csak a saját nézőpontomat szerettem volna kifejezésre juttatni. Sokat tettem érte én is. Nem hiszem, hogy ez egy társadalomban helyénvaló. A legnagyobb fájdalmam, hogy mindezt a célok elérése előtt teszik. (Engem egyébként el lehet érni, ha valaki akar.)